Bor és a Hifi

Kedves Felebarátaim!

Úgy gondoltam, hogy itt az ideje némileg más látásmódból megmutatni a zenehallgatás misztériumát, tudniillik ez nem csak hobby, kikapcsolódás, szórakozás, ez egy életforma. Nem, nem túlzás, kedves olvasó, hiszen egy kifinomult láncon hallgatva a kedvenc zeneanyagunkat, eufórikus élményben lehet részünk, aminek könnyen rabja lesz az ember. Itt azonban nem ragadnék le. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vidám, zenét élvezni tudók többsége nem áll meg ezen a szinten, sőt mohón habzsolja magába az élvezeteket. No nem mindjárt a szebbik nem, illetve a teremtés koronáinak korlátlan szexuális felhasználásra gondolok, hanem egyéb, szintén magas kifinomultságot igénylő elfoglaltságokra, amiket egy csodálatos vacsora, egy finom bor, esetleg egy szivar társaságában tölthetünk. Tehát a kulináris élvezetek azok, amikben a munkában megfáradt testünket és lelkünket némiképp kényeztethetjük és kiszakadva a hétköznapok világából az ízek és hangok oázisába juthatunk.

Az ízek ismerőinek egy már- már tökéletes étkezés orgazmus közeli élményeket nyújthat (kis túlzással vagy nem?) és az ételek titkait természetesen egy hozzá illő, megfelelő hőfokon fogyasztott bor tudja leginkább felfedni előttünk. Ezek egymáshoz párosítása nem is olyan egyszerű feladat, ám egy vacsora- remekmű megalkotásához elengedhetetlen, megéri fáradozni vele, s ha belejövünk, élvezet lesz az újabbnál újabb borok világának felfedezése! Ugyanilyen nehéz dolog összerakni azt a berendezés láncot, amely egy-egy kulináris élmény után még teljesebbé teheti esténket. Jómagam inkább ezeknek a készülékeknek az egymásra halmozásában vagyok jártas, de mohón érdeklődöm a különböző nedűk iránt, ami kezdetben nem sok sikerélményt okozott. Kezdő lelkesedésével belevetettem magam a borok által felépített útvesztőbe és céltudatosan haladtam valahová természetesen nem érkeztem meg sehova, mint egy eltévedt hifista a kábelek között, bolyongtam borról borra, zsíros sajtokkal tömítve ízlelőbimbóimat, míg a lényegből nem éreztem semmit. Aztán a kóválygók jó szerencséje besodort egy szigorú sommelier karmai közé, akinek segítségével megértettem, mit jelent a jó bor és hogyan érdemes fogyasztani.

Kevésbé köztudott például, hogy vannak zenék, illetve borok, amik kívánják egymás társaságát, egyszerűen együtt nyújtják a legvarázslatosabb összhangot. A francia ESPRIT du Vin szerzői kutatást végeztek a kevésbé járatos műértők számára (a cikk olvasása után magam is ide sorolnám) miszerint milyen "párosok" társaságában érdemes fotelünk mélyén ernyedten terpeszkedni. Orgonamuzsikához savas borokat javasolnak kísérőként, míg az erősen aromás borokhoz állítólag Saint- Saöns-től az Állatok farsangja egyértelmű választás. A testes borok mellé Schumann IV. szimfóniája a megfelelő partner. A száraz pezsgő mellé Handellt hallgassunk, a friss érzetet keltő nedűket Beethoven első zongoraversenyéhez ajánlják, különösen az első tételhez. A hosszú, modern zenedarabokat félszáraz pezsgővel, a száraz és erős borokat pedig Brahms zongoraötösével fogyasszuk.

Kipróbáltam egy pár ilyen párosítást, azt hiszem nektek is érdemes lenne, bár ezért én zenei faragatlanságomban kíváncsi lettem volna mi illik Paco de Lucia-hoz, esetleg Patricia Barber-hez. Azt hiszem, megérdeklődöm kedvenc mentoromtól, mielőtt valamit összekevernék. Bár a hifiben és a borban nincsenek dogmatikus szabályok, azért sok a mellékutca és az izgalmas kóborlások után, jól jöhet egy szaki tanácsa, útmutatása. Tehát a hosszú, kiegyensúlyozott élet titka egy művészien elkészített vacsora, egy kiváló, megfelelő hőmérsékleten fogyasztott bor és egy megfelelő berendezésen megszólaló zseniális zenemű. Kettesben. Carpe Diem